Grote, Plato, i. p. 138.
395
Ueberweg, i. p. 140, from Diogenes.
396
Aulus Gellius, N. A. xx. 5, quoted by Ueberweg.
397
Ἐν κοινῷ γιγνόμενοι λόγοι … ἐκδεδομένοι λόγοι; οἱ κατὰ φιλοσοφίαν λόγοι, or διδασκαλικοὶ λόγοι, οἱ ἐκ τῶν οἰκείων ἀρχῶν ἑκάστου μαθήματος καὶ οὐκ ἐκ τῶν τοῦ ἀποκρινομένου δοξῶν συλλογιζόμενοι, which last are λόγοι πειραστικοὶ. Simplicius calls τὰ ἐξωτερικὰ, τὰ κοινὰ καὶ δι᾽ ἐνδόξων περαινόμενα; Philoponus, λόγοι μὴ ἀποδεικτικοὶ, μηδὲ πρὸς τοὺς γνησίους τῶν ἀκροατῶν εἰρημένοι, ἀλλὰ πρὸς τοὺς πολλοὺς, ἐκ πιθανῶν ὡρμημένοι. Quoted by Ueberweg, i. p. 146.
398
Vidi il maestro di color che sanuo
Seder tra filosofica famiglia.
Dante, Inf. iv. 131.
399
διδασκαλία.
400
ὑπόμνησις.
401
Ueberweg, i. p. 188, from Diogenes and Themistius.
402
Ibid, from Noack, Psyche, v. i. sec. 13.
403
Zeller, vol, iii. part 1, p. 343.
404
Ep. vii. p. 341. οὔκουν ἐμόν γε περὶ αὐτῶν ἐστι σύγγραμμα, οὐδὲ μή ποτε γένηται; ῥητὸν γὰρ οὐδαμῶς ἐστὶν ὡς ἄλλα μαθήματα, ἀλλ᾽ ἐκ πολλῆς συνουσίας γιγνομένης περὶ τὸ πρᾶγμα αὐτὸ καὶ τοῦ συζῇν ἐξαίφνης, οἷον ἀπὸ πυρὸς πηδήσαντος ἐξαφθὲν φῶς, ἐν τῇ ψυχῇ γενόμενον αὐτὸ ἑαυτὸ ἤδη τρέφει and much more to the same effect; after which he says, ὧν ἕνεκα νοῦν ἔχων οὐδεὶς τολμήσει ποτὲ εἰς αὐτὸ τιθέναι τὰ νενοημένα, καὶ ταῦτα εἰς ἀμετακίνητον, ὃ δὴ πάσχει τὰ γεγραμμένα τύποις. So again in his second letter, p. 314. πολλάκις δὲ λεγόμενα καὶ ἀεὶ ἀκουόμενα καὶ πολλὰ ἔτη μόγις, ὥσπερ χρυσὸς, ἐκκαθαίρεται μετὰ πολλῆς πραγματείας… μεγίστη δὲ φυλακὴ τὸ μὴ γράφειν ἀλλ᾽ ἐκμανθάνειν; οὐ γὰρ ἔστι τὰ γραφέντα μὴ οὐκ ἐκπεσεῖν. Grote seems to me fully justified in counting these epistles as genuine, against the attacks of some modern German sceptics.
405
Μετὰ τριβῆς πάσης καὶ χρόνου πολλοῦ, ὅπερ ἐν ἀρχαῖς εἶπον; μόγις δὲ τριβόμενα πρὸς ἄλληλα αὐτῶν ἕκαστα, ὀνόματα καὶ λόγοι ὄψεις τε καὶ αἰσθήσεις, ἐν εὐμενέσιν ἐλέγχοις ἐλεγχόμενα καὶ ἄνευ φθόνων ἐρωτήσεσι καὶ ἀποκρίσεσι χρωμένων, ἐξέλαμψε φρόνησις περὶ ἕκαστον καὶ νοῦς, συντείνων ὅτι μάλιστ᾽ εἰς δύναμιν ἀνθρωπίνην. Ep. vii. p. 344.
406
Grote, Plato, i. 229. “When we see by what Standard Plato tests the efficacy of any expository process, we shall see yet more clearly how he came to consider written exposition unavailing. The standard which he applies is, that the learner shall be rendered able both to apply to others and himself to endure a Socratic Elenchus or cross-examination as to the logical difficulties involved in all the steps and helps to learning.” Without this “Plato will not allow that he has attained true knowledge” (ἐπιστήμη). Compare the system pursued in the mediæval schools and universities.
407
Ueberweg, i. pp. 242, 3.
408
Zeller, vol. ii. part 2, p. 632.
409
Döllinger, pp. 304, 305.
410
Döllinger, pp. 309, 310, sec. 137, 138.
411
Döllinger, p. 310, sec. 139.
412
Ibid. p. 311, sec. 140.
413
See p. 411 (#x_13_i42), above.
414
Döllinger, pp. 307 and 311.
415
Διὸ καὶ πειρᾶσθαι χρὴ ἐνθένδε ἐκεῖσε φεύγειν ὅτι τάχιστα; φυγὴ δὲ ὁμοίωσις Θεῷ κατὰ τὸ δυνατόν; ὁμοίωσις δὲ δίκαιον καὶ ὅσιον μετὰ φρονήσεως γενέσθαι. κ.τ.λ. Theætet. p. 176.
416
Zeller, vol. ii. part 2, p. 623.
417
Zeller, ii. 2, p. 625.
418