Az újságíró. Újságírás kezdőknek, haladóknak és szerelmeseknek

Az elso, de legfontosabb lеpеst megtette az аlmai felе. Elhitte, hogy kеpes arra, amit szeretne csinаlni az еletеben. Diаkеveiben sokat sportolt, atlеtikai versenyeken kеpviselte az egyetemet. Vеgigfutni, vagy еppen ?szni еs cеlba еrni, errol szоltak a versenyek. Soha eszеben sem volt feladni azt, amit sz?vesen csinаlt. Mielott lefutotta, vagy le ?szta a tаvot, vizuаlisan elkеpzelte nеhаny mаsodperc alatt az egеsz pаlyаt еs gondolatban vеgigcsinаlta. Szerette ezt a gyakorlatot, mert meglаtta benne a lehetosеget a gyozelemre. A feladat elso rеszekеnt vеgiggondolta a pаlyаt, ezutаn csak megismеtelte, de sokkal nagyobb erobedobаssal a valоsаgban. Teljesen ott volt a sportаgban, еs csak egy dolog lеtezett, a cеl.

Minden nap foglalkozik valamennyit az ?jsаg?rаssal. Ez lehet egy szakirodalom olvasgatаsa, vagy еppen ?rogatаsok, a lеnyeg, hogy kapcsolatba legyen a szakmаval. Tapasztalatbоl tudja, hogy a gondolatok materializаlоdnak, mint a sportban аtеlhette azelott, hogyan vаlna valоsаggа az еlet?nkben. Olyan kеmiai reakciоkat ind?tanak be az agyunkban, amitol kеpesek vagyunk a jelenben еlni, minden figyelemelterelodеs nеlk?l. Mivel egy pillanatban csak egy dologra tudunk, ?sszpontos?tottan oda figyelni, Levi ezеrt maximаlisan megprоbаlja, kihasznаlja az ebben rejlo lehetosеgeket.

Kеsedelem nеlk?l ?nkеpzеsbe kezdett. ?gy еrvelt, hogy amit mаsok megvalоs?tottak az еlet?kben, ahhoz neki is meg van a kеpessеge, csak a felsz?nre kell seg?teni. Elosz?r meg kell tanulnia, mаsok hogyan kezdtek bele, еs mitol vаltak olyan profivа a mestersеg?kben. Minden ebben rejlik. Nem m?lt el ?gy nap, hogy valami ?jat meg nem tanult volna az ?jsаg?rаsrоl. Mindent elolvasott a tеmаban, amirol ?gy gondolta, hogy seg?t t?kеletes?teni a tudаsаt ebben a tаrgyban. A gondolataira is vigyаzott. Csak arra akart odafigyelni, ami elobbre viszi majd a cеlja felе, еs nem hаtrаltatja, vagy tеr?ti mаs irаnyba az ?trоl, amire rаlеpett miutаn legyozte a fеlelmеt az ismeretlen elott. Nem magаtоl az ismeretlentol fеlt, hiszen azt nem ismeri. O azzal a fеlelemmel k?zd?tt, amelyet akkor еrz?nk, ha a mаr ismertbol egy mаsik ?tra tеr?nk.

Ahаnyszor csak ?r, mindig a szavak erejеre gondol. Arra, hogy a tetteket, gondolatok еs szavak elozik meg. ?gy tehаt nem csak a gondolat, a szо is testet ?lt. «Vannak nyelvek, amelyeken a szо, dolgot is jelent. A folyamat tapinthatо. Amit rоlunk gondolnak mаsok, azt szavakba foglaljаk, еs minden, amit azutаn mondanak rоlunk, az tulajdonkеppen meghatаrozza a helyzet?nket a tаrsadalomban, az еletben. Еs mint tudjuk, a legt?bben nem hajlamosak a mаsok jо oldalaira ?sszpontos?tani, ehelyett a hiаnyossаgokat k?nnyebben meglаtjаk, sot vannak, akik keresik mаsokban, meg is talаljаk еs akkor a mаsokrоl kimondott szо mаr fegyverrе vаlik a kez?kben. K?nnyu elk?vetni ezt a nagy ostobasаgot, ha nem vigyаzunk.

«Ha valakirol hallunk a h?radаsban, hogy gyilkossаgot k?vetett el, akkor legt?bben azt mondjuk: «hogy tehetett ilyet?». Pedig sokan csak azеrt nem k?vetnek el gaztettet, mert fеlnek az igazsаgszolgаltatаstоl, ami utolеri oket. Vagy nem? Olyan ez, mint annak a fiatalembernek a tette, aki fejbe lotte magаt, еs nem halt meg. A golyо az agyаt nem sеrtette meg, ?gy еletben maradt. Kockаzatos lenne megismеtelni a tettеt еs ?gy k?vetkeztetni, hogy hаtha nek?nk is siker?l еletben maradnunk, csak azеrt mert o nem halt meg. Legt?bben fеlnek a b?ntetеstol, еs nem azеrt nem ?lnek, mert erk?lcs?sek.

Milyen gyakran k?vаnjuk mi emberek egymаs halаlаt. Ha biztosak lennеnk abban, hogy senki nem b?ntet meg majd еrte, hanem mеg talаn helyeslik is, akkor sz?rnyekkе vаlnаnk. Vagy pedig аldozattа.» Levi sokszor ?gy aludt el olvasаs, vagy ?rаs k?zben, mint ezen az estеn is.

3

Minden szerzo szereti ?nt?mjеnezni magаt. Dicsosеgre, meg h?rnеvre is vаgyik. A mi hos?nk sem kivеtel ez alоl. Legkevesebb annyit szeretne, hogy mindenki elolvassa a jegyzeteit еs a legnеzettebb аllami еs kereskedelmi tv csatornаkon beolvassаk oket еs persze a rаdiоban. Amikor forgalmi dugоba kеnyszer?lnek, az emberek az autоjukban csak ezt hallhassаk.

Kеt hоnappal az utаn, hogy megjelentek az elso ?rаsai, elhatаrozta, hogy seg?t munkаt talаlni azoknak, akik nehezen talаljаk meg azt, amit igazаn szeretnеnek csinаlni az еlet?kben. Prоbаlt anyagot ?sszegyujteni, majd publikаlt is a tеmаban, de ?gy еrezte ennеl t?bbet is tehet. Legfobb cеlja ugyanis az volt, hogy ne munkаt, hanem az аlmaikhoz visszavezeto utat seg?tsen megtalаlni mаsoknak. Akkor mаr volt egy kevеs tapasztalata az ?rаsban, bаr mеg t?bbnyire csak elmеletben еrtette a hivatаsa lеnyegеt, de vеgre egy igazi szerkesztosеgben dolgozhatott. Rovatvezetеst ajаnlottak neki, mert ahogyan azt korаbban feltеtelezte, minden ?jsаg vezetosеgеnek еrdeke, hogy ?j ?rаsokkal friss?tsеk еs ?gy idorol idore tovаbb lend?tsеk az ?jsаgjukat. Csak еppen errol, nem raknak ki hirdetеst sehol. Miеrt? Talаn azt a benyomаst szeretnеk kelteni az olvasоkban, hogy nаluk minden rendben van. De a valоsаg az sokkal nyomor?sаgosabb, еs a szerkesztosеgeknek minden nap meg kell k?zdeni?k a lеtfennmaradаsukеrt.

A napilap hetente kеtszer k?z?lte le az ?rаsait. A vаros tele volt tеmаkkal. Ezt nem mindenki lаtta meg, foleg nem az o kollеgаi, mert azok k?z?l a legt?bben szenzаciоs dolgok utаn hajhаsztak. A jobbnаl jobb anyagok viszont ott hevertek a lаbaik alatt, csak le kellett hajolniuk еrt?k. Igen, le kellett hajolni еrt?k, еs erre csak egy kezdo, nem mаsok ?zlеse formаlta fiatal ?jsаg?rо kеpes. Mindenrol, ami ot lelkes?tette, arrоl ?rt. Hamarosan, pedig аtvitte a gyakorlatba a tervеt, hogy mаsok is еlvezhessеk vеgre az еlet?ket, еs mondjanak hatаrozott nemet a haszontalan elfoglaltsаgoknak.

Levi nem vesztegette az idejеt. Nem vаrta meg, m?g megtanul mindent a szakmаrоl еs az еletrol. Elhatаrozta hаt, hogy nem lenne etikus ?lbe tett kеzzel nеzni mаsok sikerеt, m?g a sajаt еlete еszrevеtlen?l elillan mellette. Nem akart ?r?k fogyasztоvа vаlni, akinek mаsok adjаk el a termеkeiket, bаrmirol legyen is szо. Ezеrt azonnal megrajzolta a tеrkеpet, amelyen bаr nem kis akadаlyok g?rd?lnek az utazо elе, de legalаbb visszavezeti a szemеlyt ?nmagаhoz, еs ha az ember bаtran az ?tra lеp, vеgre nem mаsok, hanem a sajаt еletеt еli majd.

Hetente egy alkalommal egy pincehelyisеgben eloadаst tartott fiatal pаlyakezdoknek. Nеhаny szеk, egy оcska asztal еs egy iskola tаbla volt a berendezеs. A helyisеgben kitunonek csak a vilаg?tаst lehetett nevezni. A fеny pоtolt minden mаs hiаnyossаgot, ezеrt vidаmnak lаtta ezt a helyet. Olcsо volt a terem bеrlеse еs elso alkalommal hatan j?ttek el az eloadаsra. A szerkesztosеgben nem tudott senki semmit a tervеrol. Nem is volt erre sz?ksеg, ?gyis csak g?nnyal еs hitetlenkedve nеznеnek a dologra, ez pedig negat?v hatаssal lenne rа. Talаn le is t?rnе, еs elkedvetlen?tenе attоl, hogy vеghezvigye a tervеt. Levi nemcsak ebben a dologban volt оvatos, mаs foglalatossаgait sem mondta el mаsoknak, addig, am?g meg nem valоs?totta azokat. Az elso eloadаs tеmаjаt hаrom mаsik ?jsаgban hirdette meg. Ott tanfolyamnak nevezte. Fiatalokat cеlzott meg a hirdetеssel, akiknek nem csak tetszik az ?rаs, hanem, akik komolyan szeretnеnek ?jsаg?rаssal foglalkozni.

Levi termеszetbol еrzett rа az ?jsаg?rаs egyik alapveto lеnyegеre, еspedig arra, hogy: A TЕMA LEGYEN EREDETI. Ez volta az elso eloadаs fo gondolat menete. Amikor nеhаny szоt vаltott a jelenlеvokkel, odament az asztalhoz, ?dv?z?lte oket, helyet k?nаlt mindenkinek, majd j?tt a bemutatkozаs. Akik elj?ttek az a hat ember, k?l?nb?zo kor?ak voltak. Az egyik?k a mаsodik sorban, jobb oldalon, egy gimnazista srаc. A t?bbiekhez kеpest o a legfiatalabb. Felemelte a karjаt, еs kеrdеst tett fel.

– Igaz, hogy az elso eloadаs ingyenes? Semmi nem vаltozott, minden maradt, ?gy ahogy az a hirdetеsben le volt ?rva?

– Igen. – Szоlt vissza Levi, majd a srаcra nеzve folytatta. – Sot, gimnazistаknak a mаsodik еs a harmadik is ingyen lesz.

A teremben nevetеs t?rt ki. Ettol a fi? arca felvidult. Olyan kеnyelmesen bele s?ppedt a szеkеbe, amely az egyetlen borhuzatos forgоszеk a teremben, mintha mindig itt akarna maradni. Levi mosolygott еs arra gondolt, hogy legk?zelebb egy egеsz gimnаziumot, kell majd befogadnia a pincehelyisеgnek.

A jelenlеvok k?z?tt volt olyan is, aki a muvеszeti foiskola elvеgzеse utаn most nеgy еvvel kеsobb, szupermarketben, аru kirakоkеnt dolgozik, еs mаr nagyon szeretne vаltani valami jobbra az еletеben. Egy lаny elhozta a barаtjаt, akit lаthatоan az egеsz nem еrdekelt, еs csak azеrt j?tt, mert am?gy nem tudott volna mit kezdeni magаval otthon. Аllandоan egy?tt vannak. Elj?tt mеg egy anyuka a kisfiаval. ?gy egy?tt egy egеsz bаjos kis tаrsasаg j?tt ?ssze. Hogy hаnyan lesznek majd k?z?l?k ?jsаg?rоk? A t?rtеnet nem errol szоl. Levi belekezdett az eloadаsba.

– Minden ?jsаg?rо igyekszik eredetivе еs еrdekessе tenni az ?rаsаt. Sokaknаl idovel a lelkesedеs lelanyhul еs amint az olvasоk ezt megеrzik, eltаvolodnak a szerzotol, akаrmilyen nagy nevet viseljen is.

Levi diаkеveiben nagyon megkedvelte Voltaire-t. Talаn azеrt is, mert bаtran leleplezte azokat, akik еvszаzadokon аt eroszakkal, ?nkеnyesen uralkodtak az emberi elmеn, akik minden kеrdеsre, kеtelkedеsre, jоzan ellenеrvekre a Bastille-t hasznаltаk nevelеsi eszk?z?l. Voltaire soha nem hаtrаlt meg a gаncsoskodо еs ?nmutogatо egyеnektol. Levi mindig k?nnyen еs lelkesedеssel beszеlt rоla, ahogyan ez alkalommal is. Voltaire mindig tan?t, еs Levi sz?vesen beleszotte szavait a mondanivalоjаba. A szavaibоl kitunt, hogy csodаlja azt az embert. Az еletеt, na еs az elszаntsаgаt abban, ahogyan k?zd?tt az elveiеrt, nem k?mеlve fаradsаgot, sz?ksеget, ha az ?gy azt megk?vаnta, vagy a gyakori utazаsokat, amit a Nagy Ember nem fеnyuzеsbol, hanem sokszor elk?telezettsеgbol, vagy kеnyszerbol tett meg.

A fiatalember szerette megosztani mаsokkal azt, amit maga is megszeretett, еs amirol ?gy еrezte, hogy mаsoknak is hallaniuk kell. Kedvenc t?rtеnetei k?zе tartozott az, amikor egyszer Voltaire ebеden vett rеszt еs еkesszоlаsаval lenyug?zte a hallgatоit. Egy Rohan nevu lovag, aki szintеn rеszt vett az ebеden, hangosan megkеrdezte «Ki az a fiatalember, aki olyan hangosan beszеl?». A vаlasz nem vаratott magаra sokat. Voltaire tisztаban volt a sajаt tudаsаval, еrtеkrendjеvel. Neki nem volt jogc?me, rangja, de еles elmеjеvel t?bbre vitte, mint bаrki mаs a Francia birodalomban. «Nagyuram – felelte gyorsan Voltaire —, olyan ember, aki nem visel nagy nevet, de tiszteletet szerez a nevеnek.» Egy lovagnak nem vаlaszolhatott ?gy senki. Ezt bunnek szаm?tottаk be. Az a «tiszteletremеltо» ?ri ember ?sszeszedett valami csocselеket еs megverette azt, aki a tudаsаval szerzett nevet magаnak. Аll?tоlagos szemtan?k szerint a fejеt nem bаntottаk, mert ahogyan azt kеsobb elmesеltеk, biztosak voltak benne, hogy ebbol a fejbol mеg valami jо dolog j?het ki.

– H?lgyeim еs uraim. Ma sincs ez mаskеpp. A nev?ket ma is sokan vagy ?r?klik, vagy ismeros?k jоtаllаsa аltal szerzik meg. Еs akаrcsak Voltaire idejеben, еppen az ilyen «?ri emberek» nem nеzik jо szemmel azokat, akik hisznek az аlmaikban. Ugyan ki ne tudnа azt, milyen nehezen fogadjаk be azokat, akik ?jak valamilyen szakmаban. Azt mondjаk, hogy Voltaire irigyelte az аllatokat, amiеrt azok nem tudjаk, mit beszеlnek rоluk mаsok. A mi korunkban is pontosan erre van sz?ksеge mindenkinek, aki el akarja еrni a cеljаt. Fogadjanak meg tolem egy barаti tanаcsot. Ne reagаljanak еrzеkenyen arra, amit mаsok mondanak magukrоl.

Az ?jsаg?rоnak mindig valami ?jat kell k?z?lnie. Еrdekeset, vаratlant, meglepot. Az eredeti anyagеrt meg kell dolgozni. De ne aggоdjanak t?lsаgosan, idovel belej?n az ember еs bаr egyre t?bb az ismeret еs mеg t?bb az informаciо аradat, az еlet gyorsan vаltozо k?r?lmеnyeinek k?sz?nhetoen, еppen ezеrt аllandоan van mit h?r?l adni az ?jsаgoknak.

Eszembe jutott egy b?lcs mondаs, amit egy argentin ?reg?rtоl, rеgi ismeros?mtol hallottam. Valahogy ?gy hangzik: «ha az, amirol ?rsz, tеged nem hoz tuzbe, akkor azonnal ?rd аt, vagy inkаbb dobd a tuzbe». Az ?rаsnak, a lelkesedеs a kulcsa. Ha tehаt azt akarjuk, hogy eredeti legyen a cikk, amit a foszerkeszto asztalаra letesz?nk, ahhoz idore еs sok erofesz?tеsre van sz?ksеg?nk.

Az eloadо egy t?rtеnetre h?vta fel a hallgatоk figyelmеt. Egy kezdo ?jsаg?rоrоl beszеlt nekik, aki elhatаrozta gyalog fog munkаba jаrni, nem pedig autоbusszal. Hogy ez egеszsеges? Nanа hogy az. Csakhogy a t?rtеnetben szereplo fiatalember ebben mеg t?bb lehetosеget lаtott. Tеmаkat, amelyekrol majd ?rhat. Nеhаny utcаn, amelyen аthaladt jav?tаsokat vеgeztek. Az elviselhetetlen zaj еs a felfordulаs hetekig pokollа vаltoztatta az ott lakоk mindennapjait. Neki, mint ?jsаg?rоnak, csak nеmi rеszvеtnyilvаn?tаst kellett sugallnia az ott еlok irаnt a cikkben, еs mаris elnyerte az olvasоk szimpаtiаjаt. Ahogy jаrta az utcаkat, lаtta, hogy ?j boltok ny?ltak meg, mаsokat meg vеgleg bezаrtak. Az utcаk meg am?gy is tele vannak kutya?r?lеkekkel. Tehаt lеpten-nyomon van mirol ?rni.

Reggelente az aluljаrоkban hontalanok fogyasztottаk a kаvеjukat, еs a falfirkаk, meg a graffitik, amelyeket odalent lаtott, talаn hetente vаltoztak, vagy gyarapodtak. Mаskor mаs ?tvonalat vаlasztott. Nem fеlt mаs utcаkon jаrni, a hosszabb tаvoktоl nem riadt vissza, mеg akkor, sem ha munkаba menet nem еppen azok lаtszottak logikus vаlasztаsnak. Ehhez nеha csak korаbban kellett felkelnie.

Legt?bb?nkkel az a baj, hogy fеl?nk az ismeretlentol. – folytatta Levi. Szeretj?k a megszokott dogokat. «Mаr ?gy hozzаszoktam, HA NEM EZT CSINАLNАM, belehalnеk» – ehhez hasonlо hazugsаgokat mondogatunk mаsoknak, akаr mеg a hitvesi аgyon is. Ami a legfаjоbb sokszor magunknak is sz?vesen hazudunk, csakhogy ne kelljen ott hagyni a kеnyelm?nket. Milyen sz?vesen bоlogatnak mаsok, amikor halljаk tol?nk, hogy еlet?nk vеgеig semmi еrdemesre mеltоt, amitol igazаn boldogok lehetnеnk, nem csinаlunk. Most mаr nyugodtak lehetnek a «barаtaink». Butаn bedol?nk azoknak, akik mindig аldatlan helyzetben szeretnеnek lаtni minket.

A legt?bben k?z?l?nk jоl kezdenek az еlet?k elejеn, amikor a bаtorsаg a vakmerosеg legyozi a sikertelensеgtol valо fеlelmet. Ehhez az еrzеshez kell visszatalаlnunk! Ezt az erot kell felkutatni ?nmagunkban, еs azutаn, engedni kell, hogy vezessen minket.

A k?vаncsisаg elengedhetetlen tulajdonsаg, ha az ?jsаg?rаst vаlasztottad. Еs a «miеrt?», igen a «miеrt?» a jо kеrdеs ebben a szakmаban. Ha beszеlget?nk valakivel, mondjuk egy barаtunkkal, egy idegennel, vagy bаrki mаssal, de csinаljunk bаrmit is, pеldаul, meglаtunk az utcаn valamit. Legyen mindig ott az a kеrdеs, hogy: miеrt?

Amit tanulsz az ?jsаg?rаsrоl, azonnal alkalmazd. Az elobb felhozott pеldаt folytatva a pаlyakezdo fiatal nem dolt hаtra elеgedetten, еs nem elеgedett meg az ismerettel, az elmеleti rеsszel. O azonnal kiprоbаlta a javaslatokat.

Az egyik reggelen munkаba menet egy v?r?sre festett еp?letet lаtott еs az jаrt a fejеben, hogy: «Miеrt pont v?r?s sz?nu?». K?rbenеzett еs prоbаlta kider?teni az ?sszef?ggеseket. Ebben az utcаban, de a k?rnyеken sehol sem talаlt hasonlо еp?letet, mаrmint ami a st?lusаt, еs a sz?nеt illeti. Bаr mаr rendelkezett еp?tеszmеrn?ki diplomаval, sokszor nem volt k?nnyu megtalаlni a vаlaszt hasonlо tеmаban a miеrtre.

A k?vetkezo napokban megprоbаlta kider?teni elosz?r a hаz tulajdonosаnak a nevеt, еs ha lehet a munkahelyеt is. Miutаn ez siker?lt elment addig a dologban, hogy megtudta ki adta az еp?tkezеsi engedеlyt erre a belvаrosi еp?tkezеsre. Egy ilyen ker?letben, mint ez, inkаbb rekonstrukciоs munkаlatokat vеgeznek, mintsem ?jabb hаzakat еp?tenеnek. Talаn a t?rtеnelem irаnti tiszteletbol tesznek ?gy, vagy az is lehet, hogy az ott еlok еrzеseit veszik figyelembe?

Bizony nagy port kavart, amikor c?moldalon lehoztаk, hogy, olvasom: «… a polgаrmester veje az, aki еp?ttette a „v?r?s hаzat“, еs eredetileg azt tervezte, hogy felesеgеvel ott alap?tanak majd csalаdot. K?zben megvаltoztak a tervek. Pontosabban akkor, amikor a vаrosi tanаcs ?gy d?nt?tt, hogy az egyik parkban elad nеhаny hektаr ter?letnyi f?ldet, еs a bevеtelbol felt?lti valamennyire a vаros k?ltsеgvetеsеt. Az ?tletеrt cserеben a polgаrmester vejеnek, aki mint vаrosi kеpviselo ind?tvаnyozta ezt a bevеteli lehetosеget, nеhаny tehetos ?zletember „jutalomd?jat ?tеlt meg“ a fantasztikus lehetosеgеrt. Ezеrt a jо ?tletеrt, amit a vаrosatyаk kеt tartоzkodо kеpviselo jelenlеtеben megszavaztak, hangs?lyozom a vаrosunk еrdekеben, pontosan kitelt egy mаsik hаz еp?tkezеsi аra, csak most mаr nem a belvаrosban, ahol minden nap valamit jav?tanak, еs a szegеnysеg miatt egyre nehezebb rendbe tartani az utcаkat, hanem egy sokkal kellemesebb parkszeru k?rnyezetben. Еs talаljаk ki, kik a szomszеdok az ?j k?rnyеken?» Ezzel nem еrt vеget a t?rtеnet. A szerzo oda?rta a cikk vеgеre: «Folyt. k?v.»

Levi a jelenlеvok arcаt kеmlelte. Mindenki figyelt, mеg az a srаc is, aki csak ?gy unalmаbоl k?sеrte el a barаtnojеt. Csak a kis srаc aludt mаr az anyuka mellett, aki viszont vеgig szorgalmasan jegyzetelt. Azt is lаtta, hogy senkinek sejtelme sincs arrоl, hogy vеgig ?nmagаrоl, elso ?jsаg?rоi еlmеnyeirol beszеlt. Egyre az jаrt a fejеben, hogy ez most valоsаg, vagy kеpzelodik. Mi az? Ezek nem olvasnak ?jsаgot? Vagy еppen azt a bizonyos napilapot nem veszik meg, ahol o dolgozik. ?t k?l?nb?zo hаtteru hallgatо, еs senki arcmimikаjаn nem lаtja azt, hogy ismertеk volna ezt a leleplezo, neki annyira fontos c?moldalon lek?z?lt tеnyt. Rаadаsul a vаlasztаsi kampаny idoszakаban hozta le az ?jsаg, еs a polgаrmester kеnytelen volt visszalеpni. Levi szеtnеzett a teremben.

– Ha megfigyeltеk, еs lаtom, jоl figyelnek, mindez azzal kezdod?tt, hogy az ember?nket furdalta a k?vаncsisаg, hogy az a hаz, miеrt ott аll, ahol egyаltalаn nem illik bele a k?rnyezetbe. Еs miеrt pont v?r?s.

Amikor a k?vаncsisаgrоl beszеl?nk, az ?jsаg?rоnak persze tudni kell a mеrtеket, hiszen itt is vannak szabаlyok, amit mi ?jsаg?rоi etikаnak h?vunk, еs nem lenne szabad felelotlen?l аtlеpni az erk?lcsi hatаrokat. Sajnos ez egyre kevesebbeket еrdekel, pedig seg?tene megorizni a hitelеt еs az eleganciаjаt, ennek az izgalmas mestersеgnek.

– K?sz?n?m a figyelm?ket. Ennyi volt mаra.

Mindenki oda ment hozzа, hogy elk?sz?nj?n tole. A kis srаc nehezen еbredt. Az anyuka felvette az ?lеbe еs mаris elrohant vele.

4

A k?vetkezo nap nagyobb rеszеt Levi a szerkesztosеgben t?lt?tte. Nem tudta leplezni az еrzеseit. A kollеgаi persze azzal cukkoltаk, hogy biztosan van valakije azеrt ennyire boldog. De, nem mindenki gondolta ?gy. Egyik?k egеsz nap figyelte, еs dеlutаn hangosan megjegyezte, ha lаny lenne a dologban, akkor a telefont le sem tennе, de egеsz nap mеg csak chatelni sem lаtta senkivel a neten. Akkor ismеt valami szenzаciоs tеmаt talаlt, kezdtеk egymаs k?zt suttogni a t?bbiek. Pedig o csak a k?vetkezo hеten tartandо eloadаsаnak a vаzlatаra gondolt egеsz nap, еs a tegnap esti sikeres kezdеsre, amit ma, munka utаn fog meg?nnepelni.

?gy tervezi, este sz?nhаzba megy еs az eloadаs utаn be?l majd valahovа egy italra. Mеgiscsak megеrdemli az ?nneplеst. A sikereket, ha mеg nem is nagyok, vagy szerint?nk nem jelentosek, akkor is meg kell ?nnepelni. A nagyobb sikerek mindenkеpp megj?nnek, csak minden еleteronket az elеrеs?kre kell ?sszpontos?tani.

Ma ?gy еrzi mindent kеpes elеrni, amirol csak аlmodik, еs nem ismer lehetetlent. Meg van rоla gyozodve, hogy hatаrokat szabni ?nmagunknak bun! Еs nem helyes gаtolni azt, amit kaptunk, az egyеnisеg?nket, abban, hogy kifejlodj?n azzа, ami az eredeti rendelkezеse. Ha, hatаrokat аll?tunk fel ?nmagunk elott, ?gy еrvelve nem vagyunk t?bbre kеpesek, mint amit most tesz?nk, akkor a sajаt magunk ellensеgei vagyunk. Mert mindenki sokkal t?bbre kеpes annаl, mint, amit megtesz.

Nem kellene szаndеkosan kеsleltetni az аlmaink valоra vаltаsаt, megfosztva magunkat az ?r?mtol, amit abban a foglalatossаgban lel?nk, amit igazаn tenni szeretnеnk a mindennapokban.

Levi elso lеpеse az аlmai felе az volt, amikor megprоbаlt a gondolataiban rendet rakni. Arra volt sz?ksеge, hogy pontosan meghatаrozza, mit szeretne csinаlni az еletеben. Aztаn amikor megfogalmazta, azonnal pap?rra vetette, hogy naponta lаthassa, еs k?vetkeztetеseket vonjon le. Mintha csak egy nagyon forgalmas ?ton egy mаsik autоt k?vetne, еs nem szeretnе szem elol tеveszteni azt.

?gy tartjаk, hogy a le?rt szavaknak nagy hatаsa van a tudatalattira. Egy prоbаlkozаst megеr. Le?rni a cеlunkat, annyi, mint lаtni hova tartunk. Sokat seg?t neki az elorehaladаsаban Alberts Camus pеldаja. Nem azеrt, mert francia ?rо, mint Voltaire, еs mеg csak azеrt sem, mert Camus Nobel d?jat kapott. Nem. Ennek a kapcsolatnak sokkal mеlyebb gy?kerei vannak. Errol soha senkivel nem beszеlt. Szerinte аrulаs lenne, еs semmi kedve megsеrteni azt, akit annyira tisztel еs szeret.

Az egyik rеgi ?jsаgbоl ollоval szеpen оvatosan kivаgta Camus fеnykеpеt, еs a jegyzetf?zetеbe ragasztotta. Ahogy befejezte еs eltakar?totta a f?l?sleges pap?rdarabkаkat, farkasszemet nеztek egymаssal. Az, ott a fеnykеpen, erosebbnek bizonyult. Aztаn prоbаlta utаnozni, azt is, ahogyan az ?rо kinеz rа. Elkеpzelte еs аtvette a mozdulatait, t?bbek k?z?tt az ?rо jаrаsаt. Bаr soha nem lаtta, idovel egеsz szеpen siker?lt utаnoznia mintakеpеt. Hamar еszrevette milyen mаgikus ereje van mindannak, amit eddig vеgigcsinаlt. A meghatаrozott cеl, az ?rott betuk, a fеnykеp еs a mozdulatok, varаzslatos erovel hatottak rа.

Megnеzte az interneten az aznap esti sz?nhаzi k?nаlatot. Vеg?l vаlasztott. L’Orchestre, Jean Anouilh. Ritkаn jаr ebben a ker?letben, ahol a darabot jаtsszаk. Mеg soha nem volt itt sz?nhаzban, ezеrt minden еrdekelte, az еp?let, a repertoаr, a szemеlyzet, a sz?nеszek arckеpei, amelyek rendezetten lоgtak a falon.

Elobb azt prоbаlta meghatаrozni, mi alapjаn f?ggesztik sorba oket. Kor, vagy szerepek ?r?gyеn? Mindegy. Az egyik arckеp elott sokаig аlldogаlt. A sz?nеsz mаr nem еl, csak a nеzok emlеkezetеben lеtezik tovаbb. Bаr szereti, mеgis furcsa szakmаnak tartja a sz?nеszkedеst. Hirtelen megszоlalt a csengo, amely lassan betereli a vendеgeket a nеzotеrre. Amikor a pеnztаrnаl аtvette a belеpojegyеt ?tbaigaz?tаst kеrt, hogy hol talаlja meg a sz?nhаz st?diоtermеt, ahol a ma esti jаtеk lesz. Ehhez ismеt ki kellett mennie az utcаra.

A sz?nhаzеp?let hаtаnаl mаr k?gyоzott a sor a vеszkijаrat felirat? ajtоhoz, amely a kis sz?npadhoz vezetett. Nem k?zvetlen?l, mert a jаtеktеr az a mаsodik emeleten volt. Mik?zben felfelе mentek a lеpcson sokan lemaradtak, vagy meg-meg аlltak azok k?z?l, akik hamarabb еrkeztek, ezеrt k?nnyen talаlt jо ?lohelyet a nеzotеren, ami ma inkаbb kаvеzоra hasonl?tott. Szеkek еs kisebb kerekasztalok mindenfelе. Az egyik asztalnаl helyet foglalt. Amikor mаr a terem megtelt, az ?lteto nеni аt akarta invitаlni egy mаsik asztalhoz, ?gy еrvelve, hogy o ?gyis egyed?l van, itt pedig helyet foglalhatna az az ifj? pаr, akit a gondjaiba vett, еs akik mint a bаrаnyok k?vettеk a nеnit az asztalаhoz. Egy hatаrozott nem utаn, bеkеn hagytаk Levit. Kеt sz?nеsz, pincеrt alak?tva mаris rendelеseket vett fel az asztaloknаl. Amikor odaеrt az egyik hozzа, megkеrte, «hozzon egy kаvеt, persze cukor nеlk?l, ha a darab konstrukciоjаba belefеr». Itt mindent lehet. Ez sz?nhаz. – vаlaszolta a «pincеr».

A lаmpаkat lassan eloltottаk, egy pillanatra teljesen s?tеt lett a teremben. Az eloadаs elkezdod?tt. Ezzel egy idoben, gyors mozdulattal egy fiatal lаny foglalt helyet Levi asztalаnаl. K?r?lbel?l 21 еves lehetett. V?r?sre festett frizurаt viselt. K?nnyu bl?z еs farmernadrаg volt rajta. Levinek mаris szimpatikus volt a lаny. O zakоban еs ingben volt, mint mаskor, na meg farmernadrаgban. «Valamennyire mаris ?sszeill?nk» – gondolta.

A lаny kivett a tаskаjаbоl egy kis f?zetet еs egy golyоstollat, majd az asztalra rakta. Levi k?zben megkapta a kаvеjаt. A lаnynak is szeretett volna rendelni valamit, de a «pincеr» szоlt, hogy mаr nem lehet. Nagyon st?lusosnak talаlta azt, ahogyan az asztalаhoz j?tt ez a lаny, majd ahogy kirakta a munkaeszk?zеt az asztalra. Nem b?rta tovаbb szо nеlk?l.